Azt gondolom, mindenkit, aki egy kicsit is sajátjának érzi egyesületünket, azt nagy örömmel tölti el ez a nem mindennapi eredmény. Azért is nem mindennapi ez az eredmény, hiszen csapatunknak ez volt a második szezonja, hogy közösen nekivágtunk ennek a könnyűnek korántsem nevezhető bajnokságnak. Nem könnyű, hiszen nem csak az igen erős és tapasztalt ellenfelekkel kellet megküzdenünk hétről- hétre, hanem sokszor a saját korlátainkkal is. Aki valaha sportolt versenyszerűen, az azt gondolom, tudja milyen lemondásokkal is jár egy ilyen közösségben részt vállalni.
Mint mindennél az életben nálunk is elmondható volt: minden kezdet nehéz… Nehéz volt, hiszen amatőr csapatként rendszeresen létszámhiánnyal küzdöttünk és a megítélésünk is sokszor olyan volt, ami nem éppen adott lendületet csapatunknak. Sokan megkérdőjelezték létjogosultságunkat, még olyanok is, akiknek inkább a támogatására lett volna szükségünk. De azt gondolom, hogy kitartásunk, és lelkesedésünk nem volt hiábavaló, hiszen az első évben egy ponttal csúsztunk le a dobogóról, idén pedig kettő fordulóval a bajnokság vége előtt büszkén ünnepelhettük az első bajnoki címünket! Külön öröm, hogy az első évben csapattársunk, Csetényi László kimagasló eredménnyel megszerezte a gólkirályi címet! Az idei évben szintén(jelen állás szerint) perbáli várományosa van ennek a rangos címnek, Nagy Zsolt személyében!
Szinte lehetetlen felsorolni ennek a sikernek minden egyes összetevőjét, hiszen nagy lenne annak a valószínűsége, hogy valaki kimarad a méltatásból. Én mégis veszem a bátorságot, hogy kiemeljek néhány embert, aki szerintem nagyban hozzájárult ennek a sikernek a létrejöttéhez.
Először is szeretném megköszönni Elnökünknek, Csapattársunknak, Góllővönknek, Galambos Zsoltnak, Tubinak, hogy hétről- hétre, évről-évre összefogja, összeszervezi csapatunkat, csapatainkat.
Nagy köszönet illeti szakvezetőnket, Nagy Istvánt, Hasit is, aki minden mérkőzésen a legnagyobb odaadással formázta csapatunkat.
Köszönetet szeretnék mondani még Czakó Péter felnőtt edzőnek is, aki a saját csapata mellet a szívügyének tartja az öregfiúk csapatot is és sokszor segítette játékosokkal, tanácsokkal csapatunkat. Személye nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az egyesületen belül az összefogásé legyen a főszerep.
A jövőről pedig csak annyit, hogy könnyű biztosan nem lesz…
Ehhez kérnénk a továbbiakban mindenki támogatását!
Hajrá Perbál!
Faragó Róbert